A minap kezembe került egy régi DVD mégpedig a Ponyvaregény(Pulp fiction)
"Jules és Vincent Profi bérgyilkosok,akiket főnökük, Marsellus egy rejtélyes fekete táska megszerzésével.Marsellus Vincent számára egy külön megbízást ad.Szórakoztatnia kell a feleségét.Mia-t,amíg ő távol van.Ez a feladat Vincentnek rázós pillanatokat okoz.Butch ökölvívó,akit Marsellus lefizet,hogy veszítsen el egy mérkőzést.Butch azonban alaposan átveri megvesztegetőjét.Különös módon szövi át egymást e néhány ember sorsa térben és időben,rendre megváltoztatva az események menetét." Írja a DVD borítója.
Remek film. 9/10 pontot adok rá. Ez a film HATALMAS.
Kissé szabad szájú, (félperc nem telik el káromkodás nélkül)de remek poénok, s szövegek. A magyar hangok remekül passzolnak,és nagyokat lehet nevetni. A filmben hatalmas arcok szerepelnek többek között
Jon Travolta,Uma Thurman,Bruce Willis és Samuel L Jackson.Szerintem mindenki tud,mind a négy színészhez 2-2 filmet társítani.
Kedvenc filmeim közé való,csak ajánlani tudom.
Egy napot több szemszögből megvizsgálunk.Tehát látjuk ahogy a két bérgyilkos öltöny nélkül jön be,de nem derül ki,csak a következő "fejezetben"Amikor az ő szemszögükből nézzük át a napot,hogy hol is hagyták a ruhaneműt és miért.
SPOILER Vigyázat,ha ezt elolvasod lelőhet pár poént!--És a filmhez hasonlóan szabad szájú idézetek. 18 éves kor alatt nem ajánlom.
Kedvenc idézeteim:
Jules Winnfield: Puskát kellett volna hoznunk ehhez a melóhoz.
Vincent Vega: Hányan vannak fenn?
Jules Winnfield: Hárman vagy négyen.
Vincent Vega: Az emberünkkel együtt?
Jules Winnfield: Nem biztos.
Vincent Vega: Szóval lehet, hogy öten is vannak odafenn?
Jules Winnfield: Nincs kizárva.
Vincent Vega: Ááá, puska kellett volna, baszd meg!
Jules Winnfield: Mondd csak, Marsellus Wallace hogy néz ki?
Brett: Hogy?
Jules Winnfield: Melyik országból jössz te?
Brett: Hogy mi?
Jules Winnfield: Olyan országról még nem hallottam. Beszélnek ott angolul?
Brett: Hogy?
Jules Winnfield: Angolul a kurva anyád! Te beszélsz úgy!?
Brett: Igen.
Jules Winnfield: Akkor érted mit mondok.
Brett: Igen.
Jules Winnfield: Akkor most elmondod nekem, hogy Marsellus Wallace hogy néz ki.
Brett: Hogy mi?
Jules Winnfield: Mondd ezt még egyszer. Mondd ezt még egyszer, hogy hogy mi. Mondd még egyszer, ha mered te faszfej, baszd meg! Mondd még egyszer, ha mered!
Brett: Fekete.
Jules Winnfield: Tovább.
Brett: Kopasz.
Jules Winnfield: És úgy néz ki, mint egy picsa?
Brett: Hogy mi??? [Jules a vállába lő.]
Jules Winnfield: Azt kérdeztem, úgy néz-e ki, mint egy picsa.
Brett: Nem.
Jules Winnfield: Akkor mért baszogatod, mint egy picsát!?
Brett: Én nem.
Jules Winnfield: De igen! Igen, azt csinálod Brett! Ki akartál baszni vele!
Brett: Nem.
Jules Winnfield: Márpedig Marsellus Wallace senki mással nem szeret baszni, csak a feleségével, Mrs. Wallace-szal.
Koons százados: Butch! Hoztam neked valamit... Ezt az órát... eredetileg a te dédapád vette, még az első világháború idején. Egy kis áruházban vette, Knoxville-ben, Tennessee államban. Még az első óragyárban készült, ami karórákat gyártott. Addig az emberek csak zsebórát hordtak, és ezt az órát vette magának Erine Coolidge gyalogsági közlegény, aznap, amikor útnak indult Párizs felé. Ez volt dédapád órája a háborúban, viselte minden nap, amíg a háború tartott... És amikor leszerelt, hazament dédanyádhoz, lecsatolta az órát, betette egy kávés dobozba, és ott is maradt... egészen amíg nagyapádat, Dane Coolidge-ot, nem szólította a haza...hogy a tengeren túl harcoljon ő is, a németek ellen. Ez volt a második világháború. Ekkor dédapád odaadta ezt az órát nagyapádnak, talizmánul. Sajnos azonban, Dane nem volt olyan szerencsés, mint az örege. Tengerészgyalogos volt, és elesett... mint annyian mások a Wake-szigeteki csatában. A halállal nézett farkasszemet. És ő tudta. Nem áltatták magukat azzal, hogy sikerül élve elhagyniuk a szigetet. Így aztán, három nappal azelőtt, hogy a Japánok elfoglalták a szigetet, nagyapád megkért egy tüzért, aki a légierőnél szolgált, és úgy hívták Winocki... Nem látta azelőtt soha életében ... Megkérte, hogy hozza el a fiának, akit még sosem látott élve, az arany óráját. Három nappal később nagyapád elesett, de Winocki megtartotta a szavát. Amint a háború véget ért, elment nagyanyádhoz, hogy elvigye karonülő apádnak, apja aranyóráját. Ezt az órát... És ez az óra volt apukád csuklóján akkor is, amikor a gépét lelőtték Hanoi felett. Elfogták. Vietnámi fogolytáborba került. Tudta, hogyha a sárgák meglátják az órát, elkobozzák. Elveszik tőle. Apukád viszont úgy tartotta, hogy ez az óra a te örökséged. És nincs az az isten, hogy a sárgák mocskos kezébe kerüljön a fia öröksége. Így aztán eldugta. Az egyetlen helyre ahová eldughatta, a seggébe. Öt hosszú éven át hordta ezt az órát a seggében. Aztán, amikor haldoklott vérhasban, nekem adta. És én járkáltam ezzel a fémkrumplival a seggemben két évig. Aztán... hét év után hazajutottam a családomhoz... És most... kis komám, átadom neked az órát.
És a "Kata ma nem kap pepsit" reklámparódiából ismert:
Butch Coolidge: Hol az órám?
Fabienne: Ott van.
Butch Coolidge: Itt nincs.
Fabienne: Jól megnézted?
Butch Coolidge: Meg hát, baszd meg, mit gondolsz, mi a faszt csinálok?! Biztos, hogy elhoztad?
Fabienne: El, az éjjeli szekrényről.
Butch Coolidge: A kengurubabáról?
Fabienne: Igen, ott volt a kengurubabán.
Butch Coolidge: Hát viszont, itt most nincs.
Fabienne: Ott kéne lennie.
Butch Coolidge: Hát az hétszentség, hogy itt kéne lennie, de akkor sincs itt! Hol a picsában van?! Fabienne, ez az óra még apámé volt. Van fogalmad, mit állt ki, hogy az enyém lehessen? Most nincs időm belemenni, de sokat állt ki. Ezt a sok szart mind tűzre dobhattad volna, de megmondtam, külön megmondtam, hogy ne felejtsd el az órát, baszd meg! Gondolkozz! Elhoztad?
Fabienne: Azt hiszem, el.
Butch Coolidge: Azt hiszed el?! Most hogy van, baszd meg?! Elhoztad, vagy nem hoztad el?
Fabienne: Akkor elhoztam.
Butch Coolidge: Ez biztos?
Fabienne: Nem.
Butch Coolidge: Baszd meg! Baszd meg, baszd meg!! A kurva anyád, baszd meg!! Tudod, te milyen hülye vagy, baszd meg?! Olyan hülye vagy, te egy hülye picsa vagy!!
